Az elmúlt hétvégét kedves mentoraink Czérna Tünde és Szabolcs meghívására Sopronban töltöttük. Egy 1 éves program első állomásán vettünk részt és sok különleges élménnyel és tudással gazdagodtunk, miközben kedvenc Ganodermás kávéinkat fogyaszthattuk.
A hétvége során kicsit meséltünk magunkról, hogyan kerültünk kapcsolatba a DXN-nel, illetve mi történt velünk azóta, amióta csatlakoztunk. Így alkalmam nyílt kicsit magamba nézni és sok dologra rájöttem. Felidéztem azt, hogy miért is kezdtem el komolyabban foglalkozni az üzlettel. Mert úgy érzem, ez a hivatásom.
Ugyanakkor ráébredtem arra, hogy az utóbbi időben annyira elbújtam a friss Anya-szerepem és Viktor munkája mögé, hogy a saját DXN-es munkámat szinte teljesen leredukáltam. Most már tudom, hogy ez nem jó így és ezen változtatni fogok. 🙂
Arra is rájöttem, hogy nem tenne jót Viktorral való kapcsolatunknak, ha én csak a háttérből figyelném őt és támogatnám, de én magam nem fejlődnék. Nem nézhetem ölbe tett kézzel, hogy ő a sok munka és az abból származó siker révén emberileg egyre magasabb szintre lép, mert ez szakadékot képezne köztünk. Hiszen mi mindig mindent együtt csináltunk, ez sem lehet másképp. Ennek a programnak a segítségével jobb ember leszek én is! 🙂
Azt is tudom, hogy ha betartom azt a néhány egyszerű dolgot, amit itt vállaltam, akkor nem csak emberileg fejlődök, hanem az üzletünk is növekedni fog. Nem utolsó sorban pedig bizonyítom magamnak azt, hogy igenis képes vagyok következetesen, tartósan, rendszeresen dolgozni a kitűzött céljaimért.
Ahogy Szabolcs mondta tegnap a nap végén, ez nem az a rendezvény volt, ami után extra-motiváltan lépünk ki az ajtón. Az amúgy sem tart tovább néhány óránál vagy napnál. Ez a két nap ennél sokkal többet adott. Iránymutatást, célokat, eszközöket és hitet!
Köszönöm nekik és az összes résztvevőnek, hogy ennek a nagyszerű kezdeményezésnek a részese lehetek! Érjünk célba „Együtt az úton”! 😉
„Együtt az úton” program, 1. állomás